Ahogy ígértem, itt a következő cikkem a haldoklás öt pozitív hatásáról. Hogyha ezekre a pozitív dolgokra fókuszáltok, amikor eljön az idő, sokkal kiegyensúlyozottabb és teljesebb emberekké válhattok. Ki ne vágyna erre, igaz?
1. Tagadás
Az első fázisban vagyunk, ez még csak a bemelegítés. Az egész életünket tagadásban éltük, a halál gondolatát minden adandó alkalommal jó mélyre lenyomtuk, és hogy fel ne jöjjön, gyorsan ráküldtünk egy szottyadt Big Mac-et kis jeges kólával. De sajnos végstádiumú rák diagnózissal a kezünkben ez már viszonylag nehezen megy, de hát csak nem fog ki rajtunk igaz? Jóravaló nyugati emberek vagyunk, egy rák lelet nem szegi kedvünket. Itt a lehetőség, hogy bebizonyítsuk magunknak és környezetünknek, hogy milyen jól űzzük a tagadás mesterségét. Ha sikerül egy sokkal magabiztosabb, tettrekészebb ember fog kijönni a túl oldalon. Csak nyerhetünk vele.
2. Düh
A tagadás egy darabig jól megy, de előbb-utóbb sajnos elkezdünk vért köhögni, ami jól bepiszkolja a kis illúzióvilágunk finom fátylát. Ez elég frusztráló élmény, a vér nem nagyon jön ki a textilből. Viszont a szemfülesebbek észrevehetik, hogy ez egyben egy soha vissza nem térő lehetőséget hordoz magában. Civilizált emberként megtanultuk elfolytani haragunkat, de köztudott, hogy a kultúránkban a kihulló haj és a véres köpet az egyezményes jel arra, hogy azt csinálunk, amit akarunk. Úgyhogy had szóljon! Törjön a tányér, repüljenek a poharak. Engedjük, hogy kijöjjön a fáradt gőz, igazán megérdemeljük. Évekig hordoztuk magunkkal (ki kevesebb, ki több). Ha lecsengett, higgyétek el a tükörből egy jóval kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb ember fog visszatekinteni. De azért csak óvatosan, nehogy baja essen valakinek.
3. Alkudozás
Ez jópofa lesz. Emlékeztek az illúziófátylunkra, igaz? Na ezen a ponton már igaz csurom vér és hányás az egész, de valamiért úgy gondoljuk, még használhatjuk valamire. A nyugati ember nem szokott alkudozni, annak inkább arab országokban van kúltúrája, de ez a pillanat jó alkalom lehet, hogy megcsillantsuk a bennünk lévő politikust. Vessünk be mindent, ígérjünk meg bármit a túlélésért cserébe…valaki csak meghallja.
4. Depresszió
Ez a legjobb rész, és szerintem nektek is a kedvencetek lesz. Ez a "nincs tovább" fázis, melegágya minden jó partinak. Itt jövünk rá, hogy akármit is teszünk, nagyon úgy néz ki, hogy MEG FOGUNK HALNI. Eljött az idő, hogy kidobjuk a véres függönyt, és elővegyünk egy újat. Bezony…IT'S TUDATMÓDOSÍTÁS TIME!...Eddig törvénytisztelő állampolgárok voltunk, akik semmilyen illegális droghoz nem nyúlnak, és legálisokat is természetesen csak mértékkel. De kérdem én, ugyan kinek próbálunk megfelelni? Menjen minden!…Egyszer élünk.
5. Belenyugvás
Hát végül minden jónak vége szakad, igaz? Egyszer fel kell nőnünk, és elfogadni az élet nagy igazságait, aminek a halál is a része. Olyan mint az eső. Nem tudod mikor jön, nem tudod kontrollálni, de egyszer úgyis jön. És ez így talán rendben is van. Az életnek ez ad értelmet, mélységet és misztériumot, ez hozza létre és teszi keretbe a létezést. Utolsó hörgő lélegzetvételeink, utolsó nehézkes szívdobbanásaink közepette ezt megértjük végre. Az egó máza lemálik, és kiteljesedett emberré válunk. Végre egy szabad, megvilágosodott élet felé vesszük az irányt…egy jobb élet felé.
